Sárszentlőrinc községe körülbelül ezer fős népességgel fekszik a paksi kistérségben, a Sió mellett. Az egykori kisnemesi falu, Úzd is a településhez tartozik.

Az itt végzett régészeti megfigyelésekből arra következtettek, hogy a kistérség többi településéhez hasonlóan Sárszentlőrinc története is egészen régi időkre nyúlik vissza. Területén a bronzkorban is éltek emberek, majd a római korban laktak itt, az Árpád-korban pedig már plébániai székhelyként működött.

A török hódítás hatásai Sárszentlőrincet sem kímélték, bár a megszállás első pár évében még éltek itt családok, az időszak végére mégis elnéptelenedett. A megoldást III. Károly 1722-es rendelete jelentette, amely kedvezményeket ígért a környéki jobbágyok számára, így azok a szentlőrinci pusztára költözhettek. Ekkor nyolc család települt be, akiket egy evangélikus lelkész vezetett a község területére. Bár II. József türelmi rendeletéig sok hátrányos megkülönböztetés érte az evangélikusokat, ez a vallás folyamatosan meghatározta Sárszentlőrinc életét, fejlődését.

Sárszentlőrinc leghíresebbje Lázár Ervin, aki a közeli Alsórácegrespusztán született, de itt anyakönyvezték. Tanulmányait is itt folytatta, ahogy Petőfi Sándor és Illyés Gyula is.