Sáregres Fejér megyében, a Sárbogárdi kistérségben található község, körülbelül 800 fős népességgel.

Besenyő szállásból fejlődött faluvá. Többféle elnevezése volt a történelem során, Egresként, Besenyő-Egresként, 1324-ben még Beseneu-Egrus néven is ismerték. Első írott formában megmaradt elnevezése az Egrus, 1276-ban említik így egy oklevélben. Az “egres” névtag égerfát, pontosabban égerfákkal benőtt helyet jelöl, ehhez kapcsolódik a sárvízre utaló előtag. A középkorban még létezett Alsó- és Felsőegres település is, a mai község Felsőegres utódja.

Már a török hódoltság előtt is Fejér vármegyei Simontornyához tartozott, de a megszállás után Tolna vármegye akarta megszerezni Felsőegrest. A vármegyék közti konfliktust Herceg Esterházy Pál nádor kiküldött biztosai rendezték, amikor 1710-ben Fejér megye javára döntöttek. Felsőegres ekkortól már csak Egresként létezett, a “sár” előtagot csak a későbbiekben kapta meg. A területet ugyanakkor már az 1650-es évektől a Zichy család birtokolta, egészen 1945-ig.

1977-ben Cece társközsége lett, önállóságát csak 1990-ben nyerte vissza. Napjainkban öko- és horgászparadicsomként tartják számon, a víziturizmus kedvelt célpontja.

Rétimajor

A Rétimajor Sáregreshez tartozó terület, mely egykor a Zichy család uradalmi majorja volt. Az elmúlt néhány évben az Aranyponty Zrt. kitartó munkájának köszönhetően komoly fejlesztések színtere volt. Közel egy évszázados épületeit restaurálták, Halászati Múzeumot hoztak létre. A helyi víztoronyból vendéglátóegységet alakítottak ki borospincével. A korábban magtárként működő épületből Ökoturisztikai Fogadóközpont lett a Széchenyi tervnek köszönhetően.

A Rétimajor a fejlesztéseket megelőzően, 1994-ben természetvédelmi területté lett nyilvánítva, most a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.