Madocsa kevesebb, mint 2000 lakójával a paksi kistérségben, a Duna nyugati oldalán fekszik.

Település szintjén az Árpád-kor óta létezik, számos régészeti lelet (például pénzérme, edénytöredék) utal viszont arra, hogy már a honfoglalás előtt is éltek itt emberek. Írásos formában már egészen korai források is említik a nevét, az első ilyen 1019-ből került elő. Ez az oklevél a zalavári apátság birtokai között említi, a király ebben ad vízhalászati jogot az apátság apácáinak.

A Madocsa név valószínűleg a Mod személynév becézett formájából alakult ki, de a települést hívták Modachának, Madachának, Madasának és Madochának is.

A települést nádasok, erdők övezték, lakói főként halászatból éltek, emiatt igen jelentős falu volt. A török idők után vesztette el korábbi pozícióját, 1425 körül elnéptelenedett. Többségében református vallású, ezt a törökök kivonulása utáni betelepítéseknek köszönheti.

Közösségét alapvetően mindig is egyfajta zártság jellemezte, olyan íratlan, mégis mindenki által betartott törvények szabályozták az életüket, amik miatt mindenkinek ugyanúgy megvolt a jelképes, mint a valós helye a faluban – például a templomban vagy a kocsmában. A zártság előnye azonban, hogy ellenállt a “külső hatásoknak”, így sokkal több mindent őrzött meg saját, belső kultúrájából, például ruházatukat, népi költészetüket, mindennapi eszközeiket illetően.