Dunaszentgyörgy körülbelül 2500 lakójával Paks vonzáskörzetében, a Duna jobb partján terül el.

Hasonlóan a környék más településeihez, már az őskorban is lakott terület volt, erre utalnak az ott feltárt kőkori maradványok is. Régészeti leletekben igen gazdag terület: bronzkori, középkori, keltakori, római kori, népvándorlás-kori, avar és Árpád-kori töredékek is előkerültek innen. Első írásos említése egy 1471-es összeírásból maradt fent.

A település templomának védőszentjéről kapta nevét, de több elnevezése is volt, mielőtt a Dunaszentgyörgy név állandósult volna: Tolnaszentgyörgy, Magyarszentgyörgy és Ráczszentgyörgy néven is ismerték.

A török pusztítás utáni, 1703. évi  összeírásokban már lakatlanként tüntetik fel, így valószínű, hogy közel 15-20 évig a terület teljesen kihalt volt. Csak az 1710-es évek végén érkeztek a Felvidékről református magyarok, hogy újra benépesítsék a területet. Végül 22 kisnemesi család építette újra, a 18. században így Dunaszentgyörgy volt az egyetlen kisnemesi település a megyében.

A 20. században fontos fejlesztések indultak, 1957-ben alakult meg a Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, a rendszerváltás után pár évvel pedig a Dunaszentgyörgyi Mezőgazdasági Szövetkezet. A későbbiekben az 1970-es években épült Paksi Atomerőmű Vállalat, a Dunaszentgyörgyi Mezőgazdasági Szövetkezet, a Paksi Ruhaipari Szövetkezet, a Paks és Vidéke ÁFÉSZ, illetve a Fadd és Vidéke Takarékszövetkezet jelentette a megélhetést a legtöbb dunaszentgyörgyi családnak.