Simontornya körülbelül 4000 főt számláló kisváros Tolna megyében, a Tamási kistérségben, a Sió szeli ketté.

Egészen régóta lakott terület, már a csiszolt kőkorszakból is tártak fel itt különböző maradványokat, de a kelta időkből és a honfoglalás korából szintén őrzött emlékeket. Nevét a településen található várról kapta, amelyet Salamon fia, Simon épített az 1200-as évek végén.

A török idők Simontornyát sem kímélték, kivonulásuk után csak lassan kezdődött meg a fejlődés. Az itt élőknek katonai szolgálatot kellett teljesíteniük ezekben az időkben, így a kereskedelem és a földművelés nem tudott megerősödni – nem meglepő, hogy a város létszáma egy jó ideig szinte egyáltalán nem emelkedett. A hét éves Rákóczi-szabadságharc ideje alatt idegen katonák uralták a várost, így állva útját a fejlődésnek, felzárkózásnak.

Az itt élők csak az 1716-os év után lélegezhettek fel. Ekkorra voltak adottak a békés feltételek ahhoz, hogy teljesen kibővíthessék a várat és megindulhasson a fejlődés. A szorgalom meghozta a gyümölcsét, Simontornya 1727-től egészen 1784-ig volt Tolna megye székhelye. A 18. században azonban újra nehéz helyzetbe került a város: sem a földművelés, sem a kereskedelem, sem az ipar nem volt annyira fejlett, hogy Simontornya megtarthassa korábbi szerepét, jelentőségét.

Az egyetlen nagy léptékű haladást a Fried bőrgyár jelentette, amely a világháború alatt kezdett fejlődni, és idővel Magyarország harmadik legnagyobb bőrgyára lett. A gyárat, amely nagyon sok helybélinek adott munkát, egy testvérpár, Fried Imre és öccse, Fried Pál alapította Simontornyára költözésük után. Ezt követte a simontornyai bőr- és szőrmefeldolgozó vállalat, de sajnos a rendszerváltás után mindkét vállalat tönkrement.