Bemutatkozás
Pusztahencse Pakstól nyugatra található község, lélekszáma évek óta körülbelül ezer fő körül stagnál.
Különböző ásatások során római- és középkori leleteket tártak fel itt, területén az ősi időkben is éltek emberek. Különlegessége, hogy már az Árpád-korban is volt saját temploma és temetője is. Írásos formában először az 1300-as években rögzítették a nevét, amikor visszakerült Bikács nemzetiség tulajdonába.
A térség községeihez hasonló sorsra jutott a török megszállás idején: eleinte ellenállt ugyan az idegen hatalomnak, de az 1600-as évek végére népessége kihalt. Később a betelepítéseknek köszönhetően lassan újra benépesedett.
A XIX. században középbirtokosok váltották egymást a terület tulajdonlásában. A Pusztahencse nevet csak 1914-ben kapta meg. 1929-ben Györkönyhöz, az 1970-es években pedig Nagydoroghoz csatolták. Ekkor az általános iskola felső tagozatát is oda telepítették, így a község lakói közül egyre többen költöztek el valamelyik közeli nagyvárosba, például Paksra, Szekszárdra. A lakosság a felére csökkent, a fejlesztések megszűntek a faluban.
Az újabb fordulat 1985-ben következett be, amikor megalakult a helyi elöljáróság, és a lélekszám csökkenése megállt. Négy évvel később nyolc évfolyamos iskola épült, így a felsőbb osztályos gyerekeknek sem kellett minden nap másik településre utaznia. 1990-ben népszavazásnak köszönhetően a lakossági közösség dönthetett önállóvá válásáról. Ezek után ökumenikus templom épült, szilárd burkolatú utak készültek, és 2003-ra kiépült a gázhálózat.
A térség sok településével szemben Pusztahencse nem nemzetiségi falu, ugyanakkor -többek között- a katolikus, református és evangélikus vallás is jelen van a település életében.