Pálfa egy 1700-1800 főt számláló község, Tolna megye északi részén, a Siótól jobbra fekszik.

Pálfa már az őskorban is lakott terület volt, erre utalnak azok a helyszínen talált leletek, amelyek a csiszolt kőkorszakból származnak. Más feltárások során bronzkori, római kori, illetve késő vaskori maradványok is előkerültek, ezeket most Tolna megye múzeuma őrzi.

A település első neve Pálfalva volt, egy ideig Nagy-Pálfának is nevezték, majd újra visszatértek a az eredeti elnevezéshez. Az olyan végződésű településnevek, mint a ‘“falva”, “háza” már a feudalizmus idején keletkeztek, így a Pálfalva elnevezés is körülbelül a 13. században születhetett.

A török hódítás 1543-ban érte el, kiűzésük után teljesen elnéptelenedett, mindössze nyolc lakója maradt. 1719 óta már csak Pálfa a település neve, ekkor kezdődött meg újranépesedése is. Nyolc új család települt be a községbe, ők jórészt református vallásúak voltak. A betelepülteket később katolikusok és evangélikusok is követték, akik közül néhányan a vallásüldözések elől menekültek.